Talán meglepő, de a finom muszakának egyetlen titka van: a fahéj. Lehet készíteni tejföllel, besamellel, csak paradicsomszósszal, hússal, hús nélkül (vagy anélkül talán mégsem ;) ), de azt a tipikus ízt a fahéj fogja adni neki. Mellesleg annyira eltalált engem ez az ízvilág, hogy lényegében az összes darált húsos raguba teszek most már fahéjat, pl. chilis babhoz nagyon jó, meg töltött ilyen-olyan zöldségekhez is.

4 adagnyi muszaka:

• 3 darab padlizsán
• 40 dkg darált hús
• 1 doboz hámozott paradicsom (feldarabolva)
• 1 közepes vöröshagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• só, bors, fahéj, oregánó, cayenne bors
• 2 kis doboz tejföl
• 2 tojás
• olívaolaj

1. A padlizsánokat felkarikáztam, kiterítettem egy tálcán, és ecsettel vékonyan megkentem őket olívaolajjal. A padlizsánnak van egy olyan heppje, hogy csak akkor hajlandó látványosan sülni, ha mindig van alatta olaj, ámde amint olaj kerül alá, úgy nyeli magába azt, hogy észre sem vesszük. Ezt cselezi ki az a módszer, hogy előre megkapja a neki szánt olajmennyiséget, így a serpenyőben már egész jól működnek a dolgok. Tehát közepes lángon az összes karikát megpirítjuk, amihez érdemes két serpenyőt használni egyszerre, mert kicsit lassú a folyamat. Állítólag lehet sütőben is sütni, de még nem próbáltam.

2. Egy másik, magasabb falú serpenyőben olívaolajon átfuttattam a felkockázott hagymát és fokhagymát, majd hozzáadtam a darált húst és fehéredésig pirítottam. Megszórtam sóval, borssal, 1 csapott teáskanál fahéjjal, 1 teáskanál oregánóval és annyi cayenne borssal, amennyire csípősen szeretjük az ételeket. (Nem kevéssel.)

3. Amint kifehéredett a darált hús, hozzáöntöttem a hámozott paradicsomot (levestül), és közepes lángon készre főztem. Nagyjából 20 perc kell hozzá, akkor jó, ha jó sűrű szaftja van.

4. A két tojás sárgáját összekevertem a tejföllel.

5. Rétegezés: padlizsán + só, darált hús, tejföl, padlizsán + só, darált hús, tejföl, a végén padlizsán + só és tejföl.

6. 200 fokon 20 perc alatt összesült a muszaka, tzatzikivel ettük. Lehet kenyérrel is, de valamilyen saláta mindenképp ajánlott hozzá, mert tömény étel.

Nyár elején még magam előtt láttam egy remek tervet arról, hogy lehetőleg minden nap feldolgozok egy-egy fényképet az elmúlt egy év főzeményeiről. Jól megvalósítottam, ugye? :) Na nem mintha vasvillával kínozna bárki is, hogy folytassam.

Szóval áfonya. Semmilyen fontos összefüggés nincs, de az jutott eszembe, hogy ezt a gyümölcsöt igazán kicserélhetnék az életemben a ribizlivel. A ribizlivel, amit nagymama tukmál, amit lepiszkálsz a (vegyes)gyümölcstorta zseléjéből, ami megmarad a gyümisali alján, amit hiába cukrozol agyon, amit megeszel, de csak úgy túl akarsz lenni rajta, amivel kapcsolatban sosem fogod elhinni, hogy mások tényleg igazi élvezettel eszik. Mégis szembejön újra meg újra, dögivel...bár az áfonya tenné ezt. Sosem piszkálnám ki a zseléből, legfeljebb elsőként, ha más bogyóval vegyítik. Áfonyát és fügét kérek szépen, sokat, mindig. Miért ezeket a legnehezebb elérni?

A torta amúgy nem egy habkönnyű darab, de az áfonya meg is érdemli a tömör gyönyört, én nagy élvezettel ettem. :)

Recept:

(Vakra sült) tortalap:

• 12,5 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• csipetnyi só
• 25 dkg liszt
• 2 tojás sárgája
• 2 evőkanál hideg tej

Krém:

• 14 dkg vaj
• 15 dkg jó minőségű étcsokoládé
• 8 evőkanál kakaópor
• csipetnyi só
• 4 tojás
• 20 dkg kristálycukor
• 3 evőkanál finomított melasz (vagy méz)
• 3 evőkanál tejszín

Egyebek:

• 5-10 dkg friss áfonya
• 1 dl habtejszín
• 1 evőkanál porcukor

1. A tészta: a lisztet elkevertem a cukorral és a sóval, majd nagymama üzemmódban összemorzsolgattam a hideg vajjal. Amikor szépen eloszlott a vaj, akkor került bele a sárgája és a tej, amikkel gombóccá gyúrtam a tésztát. Próbálni kell mindezt gyorsan, ha nem állna össze, akkor még egy kis tej segít. Folpackba hengergetve hűtőben pihentettem egy órát. Elővettem egy nagyobb tortaformát (28 cm), a hideg tésztából pedig fél cm vastag szeleteket vágtam, és ezekkel béleltem ki a formát, szépen összenyomogatva a széleket. A tetejére alufóliát borítottam (lehet sütőpapír is), szép adag száraz lencsét borítottam (lehet bab és borsó is, nehezéknek kell), és így dugtam a sütőbe 10 percre 180 fokon. 10 perc után leemeltem róla a nehezéket alufóliástul, és anélkül sütöttem még 5 percig. (A végeredmény egy majdnem megsült tészta, még kissé halovány színnel, a macera oka pedig az, hogy a krém ne áztassa el a tésztát.)

2. Krém: a vajat, a csokoládét, az átszitált kakaóport és a sót vízgőz felett összeolvasztottam. Egy tálban habosra kevertem a tojásokat a cukorral, a melasszal és a tejszínnel. Ebbe forgattam bele a csokoládékrémet, végül megtöltöttem a krémmel a tortalapot, és 150 fokon 40-45 percig sütöttem.

3. Egyebek: ha kihűlt a torta, lehet rá kenni 1 dl tejszínből 1 evőkanál cukorral felvert habot, és díszíthető bármilyen gyümölccsel, nálam most épp áfonyarajongás van.

(A "feltét" miatt hűtőben tárolandó. Az alaprecept Jamie Olivertől származik.)

Gondoltam, hogy megvárom a vizsgaidőszak végét az újabb bejegyzésekkel, de ezt most muszáj. Már csak azért is, mert az első falat után azzal a felkiáltással néztünk össze, ami röviden rekonstruálva nagyjából így nézhetne ki: "aztajókurvakibaszotteget". Ettünk mi már jókat, ettünk mi már eszeveszettül különleges dolgokat, de hogy ez a mai ebéd mennyivel szárnyalta túl az eddigieket, azt se én, se a róla készült kép nem tudja visszaadni sajnos, úgyhogy kénytelen lesz elhinni mindenki, ha már a káromkodással is ezt sulykolom. :)

Állítom, hogy a titok a SÜTŐPAPÍR, mert hogy a fűszerek nem dominálnak, nincs mindent verő szötty rajta/hozzá, csak a csodálatos sütőpapír, amiben sült a lilahagyma mellé szánt köret! Merthogy a lilahagyma (Jamie Oliver receptje) volt a kiindulási pont, a többit szinte mellékesnek szántam.
A krumplit és a tarjaszeleteket is minimál ízesítéssel sütőpapírba csomagolva sütöttem meg, és nem tudom, hogy mi történt, amíg én kétségbeesetten pislogtam a biokémia jegyzeteim felett, de amikor kinyitottam ezeket a batyukat, olyan helyes pirult krumpliszeletkék és olyan nyálcsorgatóan illatozó hús fogadott, hogy alig volt lelkierőm fotózni.

Két éhes főre:

A tarja:

• 4 szép szelet tarja (beszerzési mód: bájolgás a hentessel)
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• 1 kisebb chili (nekem szárított volt)
• 2 ek olívaolaj
• 1 ek méz
• só, bors

Az ügymenet rettentő egyszerű: a hússzeleteket sóztam, borsoztam, a fokhagymát vékony karikákra vágtam (szépen rápirulnak majd a húsra, semmiképp ne reszeld csak úgy rá, mert elvész a varázs), a chilit pedig feldaraboltam. Utóbbi kettőt összekutyultam olajjal és mézzel, majd rákenegettem a hússzeletekre.

Téptem egy nagyobbacska darabot a sütőpapírból, a hússzeleteket pedig úgy fektettem rá, hogy a szeletek kissé (1/4-ig mondjuk) fedték egymást. A csomagolás egészen konkrétan úgy néz ki, mint ahogy a felvágottakat szokták a hajhálós nénikék: középen összecsavar, két végén aláhajt.

Szóval ez kész, mehet a tepsire (alá is raktam sütőpapírt, mert előfordulhat, hogy kicsorog belőle ezmegaz).

A krumpli:

• 30 dkg krumpli karikára vágva
• friss vagy nemfriss kakukkfű
• 1 evőkanál görög fűszerkeverék
• só, bors
• 2 ek olívaolaj
• 1 kiskanál teavaj

A mechanizus ugyanaz, mint a hús esetében: a krumplit összegyúrtam a fűszerekkel és az olajjal, sütőpapírra borítottam, ráültettem a vajat, és pontosan ugyanúgy becsomagoltam őket, mint az előbb a húst. Egyszerre sültek, úgyhogy a krumplis batyukat is a tepsire pakoltam.
A sütőt 180 fokra melegítettem elő, benne a két batyu egyszerre készült el, nagyjából 35-40 perc alatt. A legvégén kinyitottam mindkettőt és kicsit még pirítottam a tetejükön.

A lilahagyma:

• 4 fej lilahagyma
• valamennyi vaj
• só, kakukkfű

Ez sem nagy művészet ám, egy süthető tál alját fél centi magasan tengeri sóval töltöttem fel. A lilahagymákat meghámoztam, az aljukat egyenesre vágtam, hogy ne boruljanak fel, a tetejüket pedig x alakban bevagdostam. Ezzel az a tapasztalat, hogy vagy kettétörik vagy nem lehet kinyitni, ezért ék alakban vágtam be a tetejüket, kiemelve egy kis hagymafelesleget. Így már rendesen meg lehet sózni belülről is, és jól tele lehet tömni vajjal a réseket. A tetejére kakukkfű került, ráültettem őket a sóágyra, és szintén 180/200 fokos sütőben 30-40 perc alatt megsült.
Amikor kivettem a sütőből, már jól megsült a hagymák csúcsa, de érezhetően ress (undorító egy szó ez) volt még a közepük, ezért alufóliával lefedve 10 percig állni hagytam őket a saját gőzükben, így lett tökéletes.

Akinek szupersütője van, a két műveletet csinálhatja egyszerre, én előbb hagymáztam, utána pedig megsütöttem a húst és a krumplit.
 

Nem különösebben hatott meg az egyetemes medvehagyma-mánia, de nyilván egyszer csak vesz az ember, ha már annyira mutogatják. Kellemes íze van egyébként, amit csodálatosan elveszít főzés hatására, úgyhogy leginkább friss kencékbe, szendvicshez, salátába ajánlanám, nem pedig ehhez a recepthez, bár nem ártott neki, csak észrevehetetlen volt. Az eredetiben nincs, de ha a hűtőmben zöldellik egy nagy csokor, akkor addig kerül bele a főzeményekbe, amíg el nem fogy, nyilván. Mindenesetre jól mutat a képen. :)

A ragu Stahl Judit receptje, és az a zseniális benne, hogy iszonyatosan gyorsan elkészül, de olyan összetett ízvilága van, mintha órákig bűvöltük volna a tűzhelyet.

3 személyre (se 2-re, se 4-re nem tudok főzni):

• 1 nagy csirkemell
• 5 dkg vaj + 3 evőkanál olaj
• 1,5 dl barna sör (én soproni démonnal próbáltam)
• 0,5 - 1 dl víz
• 1 narancs reszelt héja
• 1 evőkanál baracklekvár
• 1 vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 kávéskanál őrölt gyömbér
• 1 kávéskanál őrölt kömény
• só, bors
• 2 dl főzőtejszín
• 1 evőkanál étkezési keményítő

1. A csirkemellett felkockáztam és félretettem.

2. Egy edénykében összekevertem a barna sört, a narancs héját, a baracklekvárt, a lereszelt vagy felkockázott hagymát, az összezúzott fokhagymát, a gyömbért, a köményt, némi sót és borsot, és először csak a víz felét. (Ha sűrű a tejszínünk, akkor bele lehet rakni mindet.)

3. Vaj és olaj keverékén megpirítottam a húskockákat, majd felöntöttem az előbbi keverékkel, és 5-10 perc alatt összefőztem.

4. A tejszínt kikevertem a keményítővel és összeforraltam a raguval. Itt jöhet bele még egy kis víz, ha túl sűrű lenne.

(Sütőben sült krumplival ettük, de rizzsel is jó lehet.)

No itt van végre az első vendégpost Árontól, és az a helyzet, hogy ez a kaja tényleg nagyon finire sikeredett, úgyhogy remélem, lesz még. :)
A rémes-homályos fotó az én művem. (koalac)

A felnőtté válás felé vezető út néha kellemes emlékekkel, néha meg kifejezetten kínos lépcsőfokokkal van kikövezve. Én például elfelejthetnék közhelyesen fogalmazni, ha már írásból élek, és nem zsebpénzből. Aminek hiánya egyébként szintén fontos eleme a felnőtt létnek. Jó szar is. De nem is ez a legfontosabb lépcsőfok, mert hát a (saját) pénz persze megtanít némi önmérsékletre, engem például nem, de nem is ezen mérem a felnőttségemet.

Az ételhez való viszonyomon annál inkább. Mindjárt elmagyarázom.

Mindenki látott már olyan gyereket, aki…izé. Hogyan lehet az anyuka kedvencét fokozni és tagadni egyszerre? Nagyszülősírató? Mondjuk. Szóval a (minden!) nagymama legnagyobb öröme időtlen idők óta a jó étvággyal evő gyerek. Nos, én ennek pontosan ellenkezője voltam. Nem volt az az aktuális kedvenc, amit jó ízzel ettem volna. Tologattam a villával az ételt, és kellő noszogatásra gépies mozdulattal a számba raktam egy-egy falatot, amit csaknem rágás nélkül nyeltem le. Máskor meg habzsoltam, hogy legyen már vége, és mehessek a kötelező és szükségszerű evés után végre valamit csinálni, de ez volt a ritkább.

Inni viszont szerettem, leginkább a nagymama által túlcukrozott teát. Meg csapvizet, amit azóta is literszámra fogyasztok, és bár a nyolcvanas évek vége iránt nosztalgiázó iwiw-es körlevelek szerzőivel szemben büszke nem vagyok rá, de azért még élek. Az étel, tehát a kaja, vagy inkább: ennek megbecsülése alig egy-két éve lépett be az életembe. Ennek vannak magánéleti vetületei is, aminek hosszas fejtegetését mellőzném, de a gasztroblogok (nem mind!) sajátossága, hogy szerzője tud és szeret sütni-főzni. Ezé például tőlem eltekintve kifejezetten (az igazi szerző hiányával van jelen).

Oké, a bevásárlást már kisiskolás korom óta intézem, de akkor még csak egy-egy túró rudit vettem magamnak – meg nyáron jégkrémet, azt nagyon szerettem, emlékszem, negyven forint volt a Big Trio. Nemrég viszont mozzarella-függő lettem. Visszaszoktam a csokira. Először csak ajándékba vettem otthonra egy-egy apróságot a közeli intersparban, aztán meg önző és álszent módon, kettőnknek.

A végső lökést minden bizonnyal a fűszerek és a fűszerezés adták. Fűszerezni olyan, mint a Barcelona középcsatárának lenni a Balassagyarmat ellen. Mindig elrontani nem lehet, ha pedig jól eltalálod, mindenki téged ünnepel. Úgyhogy némi motiváció hatására elkezdem fűszerezni. Szagolgatni az üvegcsében lévő porokat, kitalálni, hogy miből mennyi kellhet egy ételbe, sőt, a kedvencemet: mi kellhet még bele, hogy jobb legyen a recept? Főzni azért egyáltalán nem tanultam meg, de ez már olyan érzés volt, mintha.

Amikor a paradicsomos tészta (recept: paradicsomlé, tészta, forral, FŰSZEREK, sajt rá, kész) már stabilan ment – tehát csak mindig elborsoztam – komoly supervisori felügyelet (lásd még: bacon szalonna) mellett nekiláttam életem első komolyabbnak tűnő kajájának.

Ennek az a neve, hogy csípős húsgolyók boros mártásban, ami azért jó, mert nehéz elborsozni. Ellenben fel lehet önteni annyi borral, amennyit csak találsz, de az nem jó ötlet, hidd el. Azért finom lesz. A fotók viszont igaziak, ehhez ragaszkodom.

Szóval a hozzávalók:

• 50 dkg darált marha/sertéshús
• 2 szelet fehér kenyér
• 1 tojás
• 1 vöröshagyma apróra vágva
• 3 (több) gerezd fokhagyma
• 1 db szárított erős paprika (az eredeti receptben csípős erős paprika szerepel, de én nem tudom, milyen, amikor egy erős paprika nem csípős),
• 1 kis fahéj
• 1 csokor petrezselyem
• két doboz hámozott paradicsom
• 3 deci (inkább 2 a tapasztalatok alapján) vörösbor.  Főzéshez ne használjunk jó bort, hanem igyuk meg.

Az elkészítés menete:

Adjuk a húshoz a vízbe áztatott, kifacsart kenyeret, hagymát, 2 reszelt fokhagymát, paprikát és fűszereket. Gyúrjuk össze a masszát, ilyenkor nagyon hülyén fogunk kinézni pár percig, majd csináljunk belőle kis gombócokat. Ezeket süssük ki forró olajban. Ne hagyjuk benne. Utána keverjük el a paradicsomot a borral, sózzuk és borsozzuk, majd öntsük a húsra. Sütőben süssük kb. fél óráig. A petrezselymet és némi plusz fokhagymát keverjük el a végén a kész húsgombóccal. Higgyük el, hogy ezt tényleg mi csináltuk, és mégsem rántotta.

Hónapok óta spenótot hajkurászok a piacon, ugyanis mire én szombat kora délután, zárás előtt képes vagyok kivánszorogni a Vásárcsarnokba, addigra rohadt salátán kívül sok zöld növényt már nem látni ott. Csodákra képes a korábban kelés, legutóbb végre találtam friss spenótot. :)

Néhai TvPaprikánkon fű-fa-virág ilyen spenótköretet főzött egy időben, nyilván mert nagyon jól mutat és remekül el lehet adni gigaegészséges csodának, nekem meg azóta ez járt a fejemben, mint "ne csak krumplit együnk már" törekvés.

A csirkemellbe akármit bele lehet tekerni, most épp a szárított paradicsom tetszett meg az Ázsia Bt-ben, a póréhagyma meg mindig jó.

Csirkegöngyöleg:

- 1 nagyobb csirkemellfilé

- 4-5 szem aszalt paradicsom

- 1 póréhagyma

- mustár

- só, bors

 A csirkemellből lapos szeletkéket próbáltam varázsolni, amit vagy egy jó éles késsel, vagy hosszas lapogatással és toldozgatással érhetünk el. Nagyjából fél-egy centi vastag szeleteket kellene kapni.

Az aszalt paradicsomot forró vízzel felöntöttem, és addig hagytam állni, amíg előkészítettem a többi alapanyagot.

A póréhagymából a göngyöleg szélességének megfelelő hosszúságú darabokat vágtam, amiket aztán négyfelé szeleteltem, hogy bele lehessen csavarni a csirkemellekbe.

A szeletek mindkét oldalát sóztam és borsoztam, majd az egyik oldalukat megkentem mustárral, rátettem 1-1 lecsöpögtetett paradicsomot és hagymacsíkot. Feltekertem a szeleteket, és fogpiszkálóval/hústűvel rögzítettem őket.

Forró serpenyőben kevés olívaolajon nagyjából körbepirítottam a tekervényeket, majd jénaiba tettem őket, kicsi olajat öntöttem alájuk, és forró sütőben készre sütöttem őket, ami nagyjából 20-25 perc.

Én kukoricaágyon sütöttem meg a tekercseket (egy doboz konzerv kukorica, 1,5 dl tejszín, só, bors, maradék paradicsom és póréhagyma), de ezt nem fotóztam le külön, igazából biztonsági köret volt, ha nem lesz elég vagy jó a spenót.

Tejszínes spenót:

- 30 dkg megmosott, lecsepegtetett friss spenót

- 2 evőkanál vaj

- 3 gerezd fokhagyma

- 1 dl tejszín

- só, bors, szerecsendió

 A spenótlevelekről letépkedtem a szárakat, a fokhagymát pedig lereszeltem.

Kis lángon felolvasztottam a vajat, átfuttattam rajta a fokhagymát, sóztam, borsoztam, szerecsendióztam. A fokhagymát nem kell megpirítani, azonnal jöhet rá a spenót, ami baromi soknak tűnik elsőre, aztán meglepően kevés végtermékünk marad, úgyhogy jól jött végül az a tejszínes kukorica is mellé.

Közepes lángon 3-4 percig pirítottam, csak addig, amíg össze nem szottyadt, de péppé nem szabad főzni. Ekkor öntöttem fel sűrű tejszínnel, amivel már csak 1-2 percig forraltam.

No ez is megtörtént: kibírtunk egy ebédet hús nélkül. Szándékosság ugyan nem volt benne, de legalább ajánlhatom kettővel több barátomnak a menüt.

Tapasztalatok:

- a sárga currypaszta kisujjat beledugva nem tűnik erősnek, de ne lelkesedjünk annyira, hogy indulásként dupla mennyiséget használunk belőle kellemes illata miatt, ugyanis izzadós, torokzugig csípős végeredményt kapunk

- a főzési idő felénél nem igényel a leves még fél teáskanál currypasztát, bármennyire szeretünk mindent agyonfűszerezni

- a friss koriander addiktív, főleg, ha 10 pernyire lakik az ember a Vásárcsarnoktól, ahol az alagsori Ázsia Bt-ben annyiba kerül belőle egy csokor, mint egyéb üzletekben a petrezselyem

- ha friss fűszernövényt ír elő a recept, szokjunk le arról, hogy a megmaradt aprított dudvákat mind rászórjuk a kész ételekre

- a babfasírt csodálatos találmány: az egy dolog, hogy gyakorlatilag 10 perc alatt elkészül, de még az állaga is meglepően jó lesz, kívül pirult-ropogós, belül kellemesen puha, mindez egy édeskés-mustáros mártással maga a tökély

Na akkor receptek:

Korianderes kukorica-krémleves:

• 1 nagyobb burgonya
• 1 doboz konzerv kukorica
• 1 kis doboz kókusztej (helyettesíthető tejszínnel)
• 1 teáskanál sárga currypaszta (Ázsia Bt. szintén, 300 Ft egy nagy tasak)
• 8 dl alaplé (víz+leveskocka)
• 1 csokor friss koriander
• só

A felkockázott burgonyát minimális olajon összeforgatjuk a sárga currypasztával, majd felöntjük az alaplével, sózzuk és 10 percig pároljuk. Ha megpuhult a burgonya, beleönthetjük a lecsöpögtetett kukoricát, amivel még pár percig rotyogtatjuk a levest.
Ekkor jöhet a kókusztej, majd az egészet összeturmixoljuk. A kész levesre tálalás környékén szórjuk rá az aprított koriandert.

Babfasírt chiliöntettel:

• 1 doboz vörösbab (22,5 dkg)
• 1 tojás
• 2 evőkanál zsemlemorzsa
• fél csokor petrezselyem
• 1 gerezd zúzott fokhagyma
• 1 kávéskanál bors
• 1 teáskanál só
• olaj a sütéshez
• 1 kisebb chili
• 1 evőkanál méz
• 1 teáskanál mustár
• 1 teáskanál vaj
• 1 teáskanál étkezési keményítő
• 1 teáskanál só

A konzerv babot átmossuk vízzel és jól lecsöpögtetjük, majd hozzáadjuk a tojást, a zsemlemorzsát, a fokhagymát, a sót, a borsot és a petrezselymet és az egészet botmixerrel pürésítjük. Vízzel lelötybölt kézzel lapos pogácsákat formázunk a masszából, amiket közepes lángon kevés olajon pirosra sütögetünk.

A szószhoz kis lábosban összemelegítjük (kis láng!) a mézet, a mustárt, a vajat, a sót és az apróra vágott chilit, majd felöntjük fél dl vízzel. Ha összeforrt, akkor besűrítjük egy kevéske vízzel kikevert keményítővel. Ezzel öntjük le a fasírtokat.

 A korianderes leves az Angela's taste blog receptje alapján készült, a babfasírt pedig a Nők Lapja Konyha novemberi számából származik.

Mire nem jó, ha az embernek kedve szottyan a szokásos 2 perc alatt összekeverhető muffin helyett egy jó egyórás ügybe kezdeni: a végére az is kiderül, hogy a sütőben sült tök ehető, sőt...baromi finom. Ahogy öregszem, sorra szeretem meg a korábban undorkodva figyelt alapanyagokat és ételeket, előre rettegek, hogy eljön egy pillanat, amikor majd boldog gyönyörrel hörpölöm be a remegő pacalcafatokat a kanalamból. Bárcsak soha.

Szóval megint sütőtök, most épp sütemény, és egy Jamie Oliver recept.

12 darabhoz:

• 20 dkg sült, összenyomkodott sütőtök
• 15 dkg liszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 kk fahéj
• 1 kk gyömbér
• 1 marék aprított dió
• 2 tojás
• 20 dkg cukor
• 0,75 dl olaj
• csipet só

A sütőt előmelegítem 180 fokra.
Két tálat veszek elő: az egyikbe kerül a liszt, a sütőpor, a fahéj, a gyömbér, a dió és a só, a másikba pedig a sütőtök, a tojások, a cukor és az olaj. Mindkettőt alaposan átkeverem, majd a kettőt összevegyítem, amihez elég egy fakanál is, de robotgéppel még kényelmesebb.
Muffinformába kanalazom a keveréket és nagyjából 20-25 percig sütöm.
 

A növényszervezettan gyakorlatok és nagymamám jótanácsai alapján belekezdtem egy szép darab avokádó érlelésébe. A zöld paradicsomok estében egyértelműen működik a módszer (az érett gyümölcsökből, pl. a szottyadó banánokból egy növényi hormon - etilén - szabadul fel, ez segíti a zöldebbek utóérését) , ámde a nyomorék avokádó talán a vastag viaszos héjnak köszönhetően egy héten keresztül aszalódhatott volna még a banánjával, sajnos három nap után még kőkemény volt. 

Na persze miért veszek éretlen avokádót, ugye. Sajtkukac blogjáról variáltam át a salátát, szerencsére az avokádó nélkül is nagyon finom. (Eredetileg belevagdostam, de annyira szörnyű a nyers avokádó, hogy a fotózás után kipiszkáltam belőle őket.)

A saláta:

• 1 érett avokádó
• 1 doboz kukorica
• 1 doboz vörösbab
• 4-5 szál újhagyma
• 1 csomag mini mozzarella
• 7-8 szem koktélparadicsom
• 1 tk őrölt római kömény
• 1 tk Tabasco
• 1 lime reszelt héja és leve
• 1 ek balzsamecet
• 2 ek olívaolaj
• 1 tk cukor

A kukoricát és a babot jól lecsöpögtettem, majd hozzákevertem a falatnyi darabokra vágott avokádót, mozzarellát, paradicsomot és újhagymát.
Az öntet hozzávalóit alaposan elkevertem és a salátához öntöttem. 10 perc hűtés után máris lehet enni.

A csirkenyársak:

• 1 nagyobb darab csirkemell
• 2 dl joghurt
• cayenne bors (vagy őrölt chili)
• 2 ek méz
• 2 ek olívaolaj
• só

Előző este hosszúkás csíkokat vágtam a csirkemellből és zárt dobozban pácoltam másnapig 2 teáskanállal elkevert natúr joghurtban.
Másnap letörölgettem a pác nagy részét a csirkemellekről, megsóztam, majd vízbe áztatott bambumnyársra húzogattam (most épp hullámvonalban) és egy alufóliával bélelt tepsibe rendezgettem őket. A mézet összekevertem még 1 teáskanál cayenne borssal és az olívaolajjal, ezzel a mázzal kenegettem meg a csirkenyársakat.
200 fokos sütőben időnként megforgatva 20-25 perc alatt elkészült.
 

Az egész a zöldborsóval indult: több főzőcskézős műsorban láttam már köretként, nyilván ki kellett próbálnom nekem is idővel. Először még próbáltam követni a jótanácsot, hogy a zöldborsó ízét kár elnyomni mindenfélével, de most már bátrabb voltam, és igazából mindenhogy nagyon jó. Először csak egy kis vajat adtam hozzá, sót és borsot, fél löttyintés tejszínt, ami tényleg elég volt, nagyon odavoltam. Ma nagyobb hévvel kapott el a kotyvasztás élménye, úgyhogy került bele mindenféle, de úgy ítéltük meg a végén, hogy ez így még sokkal jobb.

A borsópüré mellé nemisbéka blogjáról sütöttem combokat, ez sem először készül, hihetetlenül jó ízvilága van, húskrumplinak is remek, salátával is ettük már, most épp el akartam hitetni magammal, hogy nem hízlal annyira, ha zöldségeket pakolok mellé, a fél csomag teavaj eltűnését persze ignoráltam. :)

A bébirépa már semmi extra, de kellemesen kiegészíti a borsót, szép is.

Combok: 

• 4 db csirke felsőcomb (alsócomb, szárny, akármi jó)
• 0,5 dl szójaszósz (én világosat használtam)
• 0,5 dl narancslé
• 1 ek barna cukor
• 1 ek balzsamecet
• 2 ek sherry (ilyenem nem volt, így kimaradt, öntöttem bele még egy kis narancslevet)
• 1 tk keményítő
• 2 ek hideg víz
• 1 tk chili

A keményítő és a 2 ek víz kivételével felforralom a máz hozzávalóit, majd kikeverem a keményítőt a vízzel, belecsorgatom a keverékbe és összeforralom. Egy kiolajozott jénaiba teszem a combokat és leöntöm őket a besűrűsödött mázzal.

200 fokos sütőben egy óra alatt megsül, ha nagyon gyorsan pirul a teteje, akkor lehet rá tenni egy kis alufóliadarabot, de ne fedje be az egészet. Időnként meg lehet locsolni az alján összegyűlő szósszal.

Borsópüré + kakukkfüves-vajas bébirépa:

• 40 dkg fagyasztott zöldborsó
• 1 csomag újhagyma
• 1 tk zúzott rózsabors
• 1+1 ek vaj
• 1/2 kk szerecsendió
• só
• 1 gerezd fokhagyma reszelve/átnyomva
• 1 doboz bébirépa (konzerv)
• 1 ek vaj
• 1 tk kakukkfű

1. Az egyik evőkanálnyi vajon megpárolom a karikákra vágott újhagymát, majd hozzáöntöm a zöldborsót és felöntöm az egészet annyi vízzel (vagy alaplével), ami épp ellepi a borsót. Sózom, rózsaborsozom és puhára párolom.

2. Ha puha a borsó, összeturmixolom, majd a végén reszelek bele szerecsendiót és fokhagymát is. Ki lehet hagyni, de nekem tetszett benne még egy evőkanálnyi vaj, úgyhogy beletettem.

3. A bébirépát csak összerázogattam a vajjal és a kakukkfűvel, meg pici sóval, kis lángon 2 perc alatt összemelegszik.

Hivatalosan is beleszerettem a sütőtökbe.
Ez a recept némi ötletes díszítéssel lazán működik ünnepi levesként is, nagyon izgalmasan állnak össze az édeskés-fűszeres-sós ízek, élmény volt enni. Lehet rá pirított bacont vagy tökmagot is tenni.
 

4 tányérnyi:

• 1 kis fej lilahagyma
• 70 dkg sütőtök
• 1 tk őrölt gyömbér (vagy 2 cm friss reszelve)
• 1 tk cayenne bors (vagy őrölt chili)
• 1 tk szárított zsálya
• 2 dl narancslé
• 1 liter alaplé (víz+leveskocka)
• 0,5 dl tejszín
• só, bors

1. Az apróra vágott hagymát kevéske olívaolajon összefonnyasztom, majd rádobom a kisebb darabokra vágott sütötököt is.

2. Fűszerezem sóval, borssal, gyömbérrel és cayenne borssal, majd felöntöm narancslével és alaplével. Nagyjából 20 perc alatt puhára főzöm.

3. Leveszem a tűzről, kiszedek belőle néhány kevésbé szétfőtt kockát, a többit pedig összeturmixolom a tejszínnel.

4. A végén morzsolom rá a zsályát és visszateszem a sütőtökkockákat is.

Nem igazán szoktam friss fűszereket használni, leginkább csak nézegetem az Ázsia Bt-ben (Vásárcsarnok) a különféle dudvákat, valamiért azt gondolva, hogy ezeken aztán nem múlik semmi. Most jöhetne az, hogy ezentúl csak frisset fogok használni, de az élmény igazából elmaradt, vagy csak nem kellene egy egész köteg rozmaringot beletömni az ételbe, ha nem tudom elképzelni, hogy a maradéknak vajon mi lesz a sorsa. Ahova kevés jutott, ott nagyon ízlett, de néhol azért elég töményen fenyőízű volt egy-egy falat, úgyhogy legközelebb negyedelem a mennyiséget. :) A többi fűszernövénnyel majd próbálkozom még.

A sütőtököt mindig untam-utáltam a szokványos sütőben sült állapotában, de mindig érdekelt volna, hogy mire jó még. Valamelyik főzőcskézős műsorban láttam töltelékként, úgyhogy végre kipróbáltam húshoz, köretként is, holnap pedig krémleves lesz a másik feléből.
Szerintem nagyon izgi az összhatás. :)

Így készült két személyre:

• 1 közepes csirkemell
• 50 dkg sütőtök
• 4 szelet bacon
• 30 dkg burgonya
• friss rozmaring
• cayenne bors (újabban mindenbe belerakom, pedig csak csípős pirospaprika, de imádom)
• só, bors, olívaolaj

1. A csirkemellből 4 nagyobb szeletet kreálok, némileg kilapítom őket és sózom, borsozom mindkét oldalukat. Tépek egy kisebb csík alufóliát, megkenem olívaolajjal, ráfektetem az első szelet húst. A sütőtökből minden szelethez vágok egy 4-5 cm hosszú hasábot.

2. A hússzeletre kerül a bacon, majd a sütőtök, kevés apróra vágott rozmaring és cayenne bors vagy őrölt chili. Összetekerem a csirkemelleket és rágöngyölöm az alufóliát, aminek a két oldalát összecsavarom, mint egy szaloncukrot. A másik három szelet hússal megismétlem ugyanezt.

3. A feldarabolt burgonyát jó sós vízben félig megfőzöm, majd leszűröm.
Közben a hústekercseket tepsibe rendezem és 200 fokon sütni kezdem, a maradék sütőtököt pedig felkockázom.

4. A csirketekercseket 10 percig sütöm, majd hozzáadom a burgonyát, még 10 perc múlva pedig a sütőtököt is, mindkettőt sóval, borssal és rozmaringgal fűszerezve, olívaolajjal meglocsolva.

5. A 35-40. percnél levesszük a fóliát a húsról és úgy tesszük vissza a tepsibe, hogy érintkezzen a tepsi aljával, így fog megpirulni. 5-10 perc alatt szép piros lesz, főleg, ha forgatjuk is időként.
 

Napokon keresztül villogott a fejemben egy kép a nokedli blogról, amin ez az étel még nyers állapotában várja a sütőt. Annyira szépen mutatnak a combok a friss paradicsommal, jól sikerült maga a kép is, hiába akartam valami extrakülönlegeset főzni múlt hétvégén, erről pedig nem tudtam, hogy azon túl, hogy csirke, paradicsom és spanyol, mi a poén benne, de mégis ez kellett.
Nehéz megmagyarázni, hogy miért került azonnal a top 3 (30...) kedvencem közé, de az első falatnál máris azt mondtam, hogy rendben, ezt fogjuk enni holnap és a következő hétvégén is, de akkor dupla adagból. Persze ezen a hétvégén mégsem ezt főzöm, de a lelkesedés igazi, odavagyok érte, rajongok érte, nagyon.
Valahogy a sült paradicsom, a bacon, a fokhagyma és az édes ketchupos-fehérboros szósz együtt egy pont megfelelő ideget talált el a fejemben, ajánlom mindenkinek, hátha ugyanilyen nagy élmény lesz.

Hozzávalók:

• 4 csirke felsőcomb
• 2 érett paradicsom
• 4 gerezd fokhagyma
• 5-6 szelet bacon
• 1 dl ketchup
• 1,5 dl fehérbor
• só, bors

1. A szeletelt bacont egy jénai aljára pakolgatom, szerintem érdemes úgy elhelyezni őket, hogy a végeik felérjenek a tál széléig, úgy jól megpirulnak majd. A baconre kerülnek a sózott, borsozott csirkecombok.

2. A nagyobb kockákra vágott paradicsomokat és a szeletelt fokhagymákat elrendezem a combok között, majd az egészet leöntöm a ketchup és a bor keverékével.

3. 180 fokon alufólia alatt 40 percig sütöttem, utána fólia nélkül még 30 perc és kész.
A szokásos tepsis krumplival ettük, amit most őrölt korianderrel és cayenne borssal fűszereztem.
 

Ezt a receptet megint két helyről ollóztam össze: a rablóhús ötlete lúdanyó receptjéből származik, a köretet hozzá pedig sajtkukac ihlette, csak egy kicsit változtattam mindkettőn.
Na ez az, ami tökéletesen nekem van kitalálva: fűszerezzünk húst kakaóval, aztán vagy fintor, vagy boldogság, itt utóbbi. Furcsa első ránézésre, de valahogy mégsem idegen ízvilág, bevallom, én ennél még kicsivel extrémebb élményre is számítottam. Ettől függetlenül különleges persze, de pont azon a határvonalon mozog, hogy egyszeri élmény legyen-e, vagy pedig bármikor örömmel felfalnám. Az a fajta étel, aminél eleinte gondolkodva forgatjuk a falatot a szánkban, de egy perc múlva úgy csúszik befelé, akár egy jó nyári grillhús.
A sajtkrémes krumpli pedig olyan tökély, hogy magában is bármikor, bármennyit, még hidegen a hűtőből kilopva is isteni volt. :)

Két személyre + esti nassolásra:

Hús:

• 1/2 kg csirkemellfilé nagyobb kockákra vágva
• 2 nagy fej hagyma

Pác:

• 1 tk keserű kakaópor
• 2 tk őrölt chili
• 2 gerezd fokhagyma reszelve
• 1/2 tk majoranna
• 2 babérlevél
• só, bors
• 6 ek olaj

Köret:

• 4 szem közepes burgonya
• 10 dkg tömlős natúr krémsajt
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• (az eredeti receptben újhagyma is van, akkor épp nem kaptam)

1. A pác hozzávalóit összekeverem a só kivételével, majd beleforgatom a húskockákat, és hűtőben legalább egy órán át pácolom, de egy éjszaka még jobb.

2. A burgonyákat egészben forró sütőbe dugom és puhára sütöm, csak így egyszerűen minden nélkül, majd kiveszem és állni hagyom kicsit. 30-40 perc alatt készül el, egy késsel böködjük meg időnként, ha könnyű beleszúrni a közepéig, akkor van kész.

3. A hagymákból nagyobb darabokat próbálok összeügyeskedni, a húshoz hasonló méretben, de csak egy-egy réteg legyen mind, lassan sül át. Vízbe áztatott bambusznyársra húzogatom felváltva a pácból kivett, sózott húskockákat és a hagymákat, amiket szintén lehet sózni kicsit.

4. 200 fokos sütőbe tolom a nyársakat, amit egy alufóliával bélelt tepsire rendeztem. Időnként átkenegetem a megmaradt páccal, forgatom is néhányszor, kb. 20 perc alatt készre sül.

5. Mindeközben a burgonyákat félbevágom, a belsejüket kikaparom (0,5 cm-es perem maradjon), aminek a felét összekeverem a sajtkrémmel, a fokhagymával, sóval és borssal, majd visszatöltöm a burgonyafelekbe.

6. Ha kész a hús - vagy ha elég nagy a sütő, akkor egyszerre is lehet őket sütni -, akkor beteszem 200 fokra a sajtos burgonyákat is és pirulásig sütöm őket.

Nagy kattanásunk volt egy időben a klasszikus Shepherd's pie, amit Gordon Ramsey netes-videós receptje alapján készítgettem, de többnyire csak darált sertéshússal az eredeti bárányhús helyett. Valami ehhez hasonlót szerettünk volna enni, viszont a hétvégi főzésnél szeretek mindig valami újat kipróbálni, amikor van rá végre kellő idő és lelkesedés. Addig nyünnyögtem az elmentett receptek felett, míg végül otthagytam az egész gépet, hogy ez most nem megy, semmi sem szimpatikus, aztán némi hűtőnyitogatás/nassolgatás után megálmodtam, hogy akkor vegyítsünk: létezik egy másik brit recept, egy Guiness sörös-marhahúsos ragu, ami végül a sütőben sül meg, a tetején cheddar-gombóckákkat.
Így lett végül az a nagy megoldás, hogy legyen darált marhahús, mert ritkán eszünk marhát, a gombóckákhoz pedig füstölt sajtot használtam, ez került a ragu tetejére a krumplipüré helyett.
Erős ízű, karakteres étel, elfér mellé valamilyen ecetes vagy joghurtos saláta.
(A marhahús miatt így már Cottage pie a neve.)

Hozzávalók egy 22 cm átmérőjű jénaihoz:

Húsos ragu:

• 50 dkg darált marhahús
• 1 nagy répa
• 1 nagy fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kis doboz sűrített paradicsom (2-3 ek)
• 1 ek Worchestershire szósz
• 1 tk kakukkfű
• 1 tk rozmaring
• 1,5 dl vörösbor
• 2 dl alaplé (nálam víz + fél leveskocka)

Gombócok:

• 20 dkg finomliszt
• 1 tk sütőpor
• 5 dkg olvasztott vaj
• 5 dkg reszelt füstölt sajt
• 1 tojás
• 1 kk cayenne bors
• 1 ek mustár
• 1-1,5 dl víz
• só

1. A répát, a hagymát és a fokhagymákat egy közös tálba reszelem.

2. A darált marhahúst nagy lángon olívaolajon megpirítom, érdemes egy magasabb falú teflonos seprenyőt használni erre a célra.

3. Ha kifehéredett a hús, hozzáadom a reszelt zöldségeket, sózom, borsozom, majd szépen átkeverem, megöntözöm a Worchestershire szósszal és pirítgatom még egy kicsit.

4. A serpenyő közepén kis helyet csinálok, ide kanalazom a paradicsompürét és lassan összekeverem a raguval. Jöhet hozzá a bor, amit teljesen el kell forralni a raguról, hogy ne maradjon erős boríze. Jöhet bele a a kakukkfű és a rozmaring, végül az alaplé, és így szépen puhára párolom a húst.

5. A gombócokhoz összedolgozom a hozzávalókat, érdemes először csak kis vizet adni hozzá, aztán fokozatosan a többit, a végén lágy, picit ragacsos, de vizes kézzel formázható masszát kell kapnunk.

6. Az elkészült húsos ragut jénaiba szedjük, a tésztából pedig diónyi gombócokat formázunk a tetejére.

7. 200 fokos sütőben 20-25 perc alatt barnulásig sütjük.
 

 A recept az áprilisi Nők Lapja Konyhából származik, minimális változtatással, mert nem szoktam teljes kiőrlésű lisztet használni, illetve barnacukrot sem vettem egy ideje. Tudom, nem vagyok kellőképpen bio. :)
Igazából semmi különleges nincs benne, de nagyon szerettem, egyszerű, hideg, puha és illékony.

Tészta:

• 3 tojás
• 2 ek cukor
• 4 ek simaliszt
• 1/2 csomag sütőpor

Krém:

• 10 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé
• 1 dl tejszín
• 3 tojás
• 3 ek cukor
• szeletelt mandula a tetejére

1. Egy kissebb átmérőjű tortaformát kibélelünk sütőpapírral, a sütőt pedig előmelegítjük 170 fokra.

2. A tészta hozzávalóiből piskótát készítünk: a sárgáját kikeverjük a cukorral, a fehérjéből kemény habot verünk, a lisztet a sütőporral elegyítjük, majd cukros sárgája, liszt és felvert fehérje sorrendben összekeverjük a tésztát.

3. 20-25 perc alatt megsül a piskóta, ezután hagyjuk langyosra hűlni a formában.

4. A krémhez a csokoládét a tejszínnel és a tojássárgájával elkeverjük, majd forró vízgőz felett besűrítjük. Ehhez nagyjából 3-4 perc elég.

5. A fehérjét félkemény habbá verjük, hozzáadjuk a cukrot és azzal keverjük tovább. Ha már kemény, óvatosan hozzáadjuk a kihűlt csokoládés krémet.

6. A piskótáról lehúzzuk a sütőtpapírt, visszatesszük a tortaformába, majd ráöntjük a krémet. A tetejét szeletelt mandulával szórjuk meg.

7. 2-3 órán keresztül hűtőben dermesztjük.

Régi blog 34.

Recept:

• 3 közepes méretű alma
• 6 tojás
• 10 dkg sajt
• 1 doboz kukorica
• 1-2 cs. újhagyma (ízlésfüggő)
• só, bors
• 1 dl tejföl
• 1 dl majonéz
• citrom

Elkészítés:

A tojásokat forrástól számítva 7 percig főzzük picit sós vízben, majd hideg vízzel lehűtjük. Az almákat meghámozzuk és nagylyukú reszelőn egy nagyobb tálba reszeljük. Meglocsoljuk kevés citromlével, hogy ne barnuljon meg. A sajtot ugyanezen a reszelőn ráreszeljük, majd a lecsepegtetett kukoricát is hozzáönjük. Az újhagymát karikákra vágjuk és ezt is beletesszük. A meghámozott tojásokból ötöt kettészedünk sárgájára és fehérjére, a fehérjét belekockázzuk a tálba (lehetőleg vágjuk egészen apróra), a többit félrerakjuk. Összekeverjük a tál tartalmát, majd külön tálkában kikeverjük a tejfölt a majonézzel és pici sóval, borssal. Átforgatjuk vele a salátát, majd üvegedénybe szedjük (aminek az alját kibélelhetjük szeletekre vágott retekkel is) , elsimítjuk a tetejét, rámorzsoljuk a sárgáját, és a megmaradt egy tojást karikára szeletelve elrendezzük a tetején. Kb. 1 óra hűtés után lehet habzsolni.

Régi blog 33.

(A meglehetősen idétlen név ne ijesszen el senkit, finom az étel.)

Recept 2 főre átírva:
(Eredeti recept: Dunántúli Napló - Receptverseny)

• 1 közepes csirkemellfilé
• 2 dl tejföl
• 1 dl tejszín
• 1 nagy fej hagyma
• só, bors
• pirospaprika
• majoranna
• őrölt kömény
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• liszt
• füstölt sajt

A csirkemellet nagyobb szeletekre vágjuk, sózzuk, borsozzuk. A hagymát felkarikázzuk. A lisztbe belekeverjük a paprikát, a majorannát, a köményt, a sót és a borsot, majd megforgatjuk benne a csirkemelleket és kivajazott hőálló edénybe fektetjük őket. A hagymákat szintén a lisztbe forgatjuk és elosztjuk a csirkemell tetején. A tejfölt elkeverjük sóval, borssal, majorannával, reszelt fokhagymával, olajjal, tejszínnel és a hagyma tetejére öntjük. Végül reszelt sajtot szórunk rá és előmelegített sütőben, kb. 180 fokon alufóliával lefedve 20 percig, majd anélkül még 20 percig sütjük. Rizzsel vagy valamilyen salátával is finom.

Régi blog 32.

Ez az első kipróbált recept az új Váncsa könyvemből, és ahhoz képest, hogy még mindig nem vagyok nagy halrajongó, nagyon ízlett a végeredmény. Persze mi kifogásom lehet a lazac ellen, szerencsére annyira nincs erős a halíze. :)

Recept:

• 2 x 25 dkg lazacfilé (bőrrel)
• 1 narancs
• 1 citrom
• bors
• 1 ek barna cukor
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 erős paprika
• vaj

Először érdemes elkészíteni azt a keveréket, amibe a lazacokat forgatom majd: lereszelem a narancs héját, hozzányomom a fokhagymát, majd hozzáadom a cukrot és az apróra vágott paprikát is. Ha ez kész, akkor a lazacfilékre facsarom a narancs és a citrom levét, megborsozom és 20 percig állni hagyom. Duplán hajtott alufólia közepére olívaolajat csurgatok, majd a keverékbe forgatott lazacot bőrével lefelé ráhelyezem. Megöntözöm olvasztott vajjal és összezárom a fóliát. 180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütöm. Rizzsel tálalom.

Régi blog 31.

Megörököltem egy üveg mogyoróvajat, hogy hátha én tudok vele valamit kezdeni, mert amúgy elég pocsék íze van. Az egyik kiskönyvemben van mogyoróvajas kekszrepcet, de abban egy szem cukor sincs és sajna az a tapasztalat, hogy csak minden második süti sikerül a könyvből, úgyhogy nekiálltam inkább keresgélni a blogok között. Nagy nagy szerencsém volt, Macikonyhánál találtam egy nagyon szimpi receptet, és állítom, hogy ez a tökéletes mogyoróvajas keksz! Persze nincs mivel összehasonlítani, de ha egyszer nagyon ízlik, akkor nem is keresgélek mást.

Recept:

• 10 dkg puha vaj
• 12,5 dkg mogyoróvaj
• 18 dkg cukor
• 1 csipet só
• 1 tojás
• 15 dkg liszt
• 1/2 tk szódabikarbóna

A sütőt előmelegítjük 190 fokra. A vajat és a mogyoróvajat robotgéppel simára keverjük, hozzáadjuk a cukrot, a sót és a tojást, majd habosra keverjük. Végezetül beledolgozzuk a szódabikarbónával elkevert lisztet is. Diónyi golyókat formálunk a tésztából, és sütőpapírral bélelt sütőlapra tesszük őket, kerekre lapítva. A tetejét tetszőlegesen berovátkázzuk és az előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük. Vigyázzunk, hogy az alja ne égjen meg, csak enyhén barnul a teteje sülés közben, úgyhogy becsapós a dolog. Amikor kivesszük a sütőből, még viszonylag lágy az állaga, de hűlés közben megszilárdul.

Régi blog 30.

Ezzel a sütivel már vagy másfél éve szemezek, de teljesen máshogy képzeltem el. Egészen a csoki felolvasztásának mozzanatáig nem fedeztem fel, hogy liszt nem is kell a tésztába, aminek hatására kicsit megijedtem, hogy mi lesz így ebből. Nincsenek jó emlékeim a sok tojással és nagy mennyiségű cukorral készülő csodákról (egyszer készült egy cseresznyés lepény, aminek rántotta íze lett, najó ott tej is volt a sok tojás mellett, de a lényeg, hogy rettenetes volt). Ha már elkezdtem, nem akartam megfutamodni, ráadásul a kiskönyvben annyira guszta volt a kép, hogy bíztam a végeredményben. Megsült a tészta és még mindig nem tudtam elképzelni, hogy ebből mi lesz. Követtem az utasításokat és már úgy voltam vele, hogy megy a kukába, de amikor a nedves konyharuhát levettem a tésztáról, egészen normálisnak tűnt, úgyhogy befejeztem. A hűtőben pihent fél napot, rá se mertem nézni, tekercsre ugyanis nagyon nem hasonlít, alagútnak már inkább elmegy. Végülis gyűjtöttem egy kis bátorságot, megkóstoltam és pozitívan csalódtam. Kellemes, hideg, édes, krémes süti. Nem mutat vmi jól, de az megnyugtat, h a kiskönyvben is olyan kép volt, amin szét van repedve a rúd, csak nekik jobb a beállítás.

Hozzávalók:

• 15 dkg étcsoki
• 3 ek víz
• 17 dkg cukor
• 5 tojás
• 2 dkg mazsola apróra vágva
• 3 dl tejszín
• 2 ek cukor
• 1 csipet só

Sütőpapírral kibélelünk egy 30x20 cm-es sütőformát. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A csokit a vízzel gőz felett megolvasztjuk és kissé hűlni hagyjuk. A tojások sárgáját és a cukrot fehéredésig keverjük, majd belekeverük a csokit és a mazsolát is. A fehérjét megsózzuk és kemény habbá verjük. Először az 1/4-ét, majd apránként a többit is a csokoládékrémhez vegyítjük. A tésztát a formába öntjük és kb. 25 percig sütjük. (Tűpróba!) Kis ideig hűlni hagyjuk, majd sütőpapírral és nedves konyharuhával letakarva teljesen kihűtjük. Levesszük róla a konyharuhát és az átázott sütőpapírt, majd ráborítjuk egy tiszta darab sütőpapírra. Az aljáról eltávolítjuk a sütőpapírt, amin ugye sült. A tejszínt felverjük a 2 ek cukorral és ezzel kenjük meg a tésztát. Óvatosan feltekerjük a papír segítségével. Fóliát csavarunk köré, megemelni viszont nem tudjuk, mert szétesik, ezért csak köré nyomkodjuk inkább, megadva a végső formát. Hűtőben jó alaposan kihűtjük, majd porcukrozva tálaljuk.

A recept Emma Patmore: A legjobb receptek - Sütemények című kiskönyvéből származik.

Régi blog 29.

(A Donna Hay-féle Ízvarázs című egyébként használhatatlan könyvből, ez a torta szerencsére nagyon finom.)

Hozzávalók:

• 125 g étcsoki
• 155 g vaj
• 3 tojás
• 75 g cukor
• 80 g finomliszt
• késhegynyi sütőpor
• 65 g őrölt mandula
• 80 ml likőr (Frangelico, Amaretto, Grand Marnier)

Kezdjük azzal, hogy a fent említett likőrök nem ültek a polcomon, ámde Cointreau pont igen, úgyhogy az került bele + némi mandulaszirup.

A sütőt 160 fokra előmelegítjük. A vajat és a csokit gőz fölött összeolvasztjuk. A tojást, a cukrot, a lisztet, a sütőport, a mandulát a likőrt és a csokis vajat egy tálban összekeverjük. Sütőpapírral kibélelt 20 cm-es tortaformába öntjük a tésztát és kb. 30 percig sütjük. Már melegen vágható és tálalható, a tetején jól mutat a porcukor.

Ihatunk mellé egy nagy pohár hideg tejet, szerintem úgy volt tökéletes.

Régi blog 28.

(Egy régi Nők lapjából.)

2 személyre:

• 40 dkg csirkemell
• 1 kk sült csirke fűszersó
• 20 dkg leveszöldség (répa, gyökér, zeller, karalábé)
• 1 közepes fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 ek olaj
• 2 ek cukor
• 1 kk paradicsompüré
• 1,5 dl száraz fehérbor
• 1 babérlevél, só, bors
• 1 dl tejföl
• 1 ek liszt
• 1 ek mustár
• 1 ek citromlé

A csirkemellet csíkokra vágjuk és megszórjuk a fűszersóval. A zöldségeket azonos méretű kockákra, a hagymát és a fokhagymát pedig finomra vágjuk. 1 ek olajban pirosra sütjük a húscsíkokat és félretesszük. A másik ek olajban karamellizáljuk a cukrot, hozzákeverjük a paradicsompürét, aztán hozzáadjuk a hagymákat és a zöldségeket, végül felöntjük a borral. Ízesítjük sóval, borssal és babérlevéllel. Időnként vízzel felöntve puhára pároljuk. Ha kész, akkor hozzákeverjük a húscsíkokat és összemelegítjük vele. A tejfölt kikeverjük a liszttel és 0,5 dl vízzel, majd a raguhoz öntjük és kiforraljuk. Mustárral és citrommal ízesítjük, tésztával, zsemlegombóccal, burgonyapürével vagy rizzsel tálaljuk.

Régi blog 27.

Hozzávalók 2 személyre:

• 60 dkg lazacfilé
• 1 citrom
• 5 dkg vaj
• 1 szál zöldhagyma
• 1 szál póréhagyma
• 1/2 kg fenyőpereszke (eredetileg vargánya)
• 1 csokor petrezselyem
• 30 dkg burgonya
• 15 dkg finomliszt
• 5 dkg rétesliszt
• 1 dl tejföl
• 1 csipet szódabikarbóna
• szeletelt mandula
• só, bors

A burgonyát héjában kevés sóval felteszem főni. A gombát megtisztítom és kisebb darabokra tépkedem, a hagymákat felkarikázom.

A gombás raguval kezdem: vajat hevítek, amiben megfuttatom a hagymákat, rádobom a gombát, sózom, borsozom és jól összepárolom. A végén az apróra vágott petrezselyem 3/4-ét is hozzákeverem. Melegen tartom.

Az időközben megfőtt burgonyát meghámozom, nagylyukú reszelőn lereszelem, hozzákeverem a maradék petrezselymet, pici sót és szódabikarbónát, a tejfölt és a liszteket, majd puha, de nem ragacsos masszává gyúrom. Gömböket formálok belőle vizes kézzel, mandulába forgatom és közepesen forró olajban kisütöm.

A lazacszeleteket sózom, borsozom, majd kevés vajon sütni kezdem. Melléteszek két karika citromot és facsarok rá is egy keveset, ettől jól átjárja sülés közben a citrom íze. A halat kb. 3 percig sütöm, aztán megfordítom és kap még 1-1,5 percet.

A gombás ragura helyezem a kész lazacokat és a burgonyafánkkal tálalom.

A recept a TVpaprikáról származik.

Régi blog 26.

(Emma Patmore: Sütemények című könyvéből.)

Recept:

• 15 dkg étcsoki
• 22 dkg puha vaj
• 22 dkg liszt
• 12 dkg cukor
• 4 tojás elhabarva
• 7 dkg pisztácia, apróra vágva
• 10 dkg fehér csoki, durvára vágva
• 2 tk sütőpor
• porcukor a szóráshoz

Sütőpapírral kibélelünk egy 24 cm x 24 cm-es sütőformát (ha nincs pont ilyen, akkor vmilyen kisebb tepsit). Az étcsokit és a vajat vízfürdőben felolvasztjuk és hagyjuk kihűlni. A lisztet és a sütőport tálba szitáljuk, és hozzávegyítjük a cukrot. A tojást elkeverjük a megolvadt csokival, beleöntjük a lisztes keverékbe, és az egészet alaposan összedolgozzuk. A pisztáciát és a fehér csokit is belekeverjük és beleöntjük az előkészített sütőformába. A tésztát 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig sütjük. 20 percig a formában hagyjuk hűlni, majd rácsra tesszük, megszórjuk porcukorral és felvágjuk. A brownie állaga hűlés közben még tovább szilárdul, amikor kivesszük a sütőből, még nincs egészen készen.