Gondoltam, hogy megvárom a vizsgaidőszak végét az újabb bejegyzésekkel, de ezt most muszáj. Már csak azért is, mert az első falat után azzal a felkiáltással néztünk össze, ami röviden rekonstruálva nagyjából így nézhetne ki: "aztajókurvakibaszotteget". Ettünk mi már jókat, ettünk mi már eszeveszettül különleges dolgokat, de hogy ez a mai ebéd mennyivel szárnyalta túl az eddigieket, azt se én, se a róla készült kép nem tudja visszaadni sajnos, úgyhogy kénytelen lesz elhinni mindenki, ha már a káromkodással is ezt sulykolom. :)

Állítom, hogy a titok a SÜTŐPAPÍR, mert hogy a fűszerek nem dominálnak, nincs mindent verő szötty rajta/hozzá, csak a csodálatos sütőpapír, amiben sült a lilahagyma mellé szánt köret! Merthogy a lilahagyma (Jamie Oliver receptje) volt a kiindulási pont, a többit szinte mellékesnek szántam.
A krumplit és a tarjaszeleteket is minimál ízesítéssel sütőpapírba csomagolva sütöttem meg, és nem tudom, hogy mi történt, amíg én kétségbeesetten pislogtam a biokémia jegyzeteim felett, de amikor kinyitottam ezeket a batyukat, olyan helyes pirult krumpliszeletkék és olyan nyálcsorgatóan illatozó hús fogadott, hogy alig volt lelkierőm fotózni.

Két éhes főre:

A tarja:

• 4 szép szelet tarja (beszerzési mód: bájolgás a hentessel)
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• 1 kisebb chili (nekem szárított volt)
• 2 ek olívaolaj
• 1 ek méz
• só, bors

Az ügymenet rettentő egyszerű: a hússzeleteket sóztam, borsoztam, a fokhagymát vékony karikákra vágtam (szépen rápirulnak majd a húsra, semmiképp ne reszeld csak úgy rá, mert elvész a varázs), a chilit pedig feldaraboltam. Utóbbi kettőt összekutyultam olajjal és mézzel, majd rákenegettem a hússzeletekre.

Téptem egy nagyobbacska darabot a sütőpapírból, a hússzeleteket pedig úgy fektettem rá, hogy a szeletek kissé (1/4-ig mondjuk) fedték egymást. A csomagolás egészen konkrétan úgy néz ki, mint ahogy a felvágottakat szokták a hajhálós nénikék: középen összecsavar, két végén aláhajt.

Szóval ez kész, mehet a tepsire (alá is raktam sütőpapírt, mert előfordulhat, hogy kicsorog belőle ezmegaz).

A krumpli:

• 30 dkg krumpli karikára vágva
• friss vagy nemfriss kakukkfű
• 1 evőkanál görög fűszerkeverék
• só, bors
• 2 ek olívaolaj
• 1 kiskanál teavaj

A mechanizus ugyanaz, mint a hús esetében: a krumplit összegyúrtam a fűszerekkel és az olajjal, sütőpapírra borítottam, ráültettem a vajat, és pontosan ugyanúgy becsomagoltam őket, mint az előbb a húst. Egyszerre sültek, úgyhogy a krumplis batyukat is a tepsire pakoltam.
A sütőt 180 fokra melegítettem elő, benne a két batyu egyszerre készült el, nagyjából 35-40 perc alatt. A legvégén kinyitottam mindkettőt és kicsit még pirítottam a tetejükön.

A lilahagyma:

• 4 fej lilahagyma
• valamennyi vaj
• só, kakukkfű

Ez sem nagy művészet ám, egy süthető tál alját fél centi magasan tengeri sóval töltöttem fel. A lilahagymákat meghámoztam, az aljukat egyenesre vágtam, hogy ne boruljanak fel, a tetejüket pedig x alakban bevagdostam. Ezzel az a tapasztalat, hogy vagy kettétörik vagy nem lehet kinyitni, ezért ék alakban vágtam be a tetejüket, kiemelve egy kis hagymafelesleget. Így már rendesen meg lehet sózni belülről is, és jól tele lehet tömni vajjal a réseket. A tetejére kakukkfű került, ráültettem őket a sóágyra, és szintén 180/200 fokos sütőben 30-40 perc alatt megsült.
Amikor kivettem a sütőből, már jól megsült a hagymák csúcsa, de érezhetően ress (undorító egy szó ez) volt még a közepük, ezért alufóliával lefedve 10 percig állni hagytam őket a saját gőzükben, így lett tökéletes.

Akinek szupersütője van, a két műveletet csinálhatja egyszerre, én előbb hagymáztam, utána pedig megsütöttem a húst és a krumplit.
 

Régi blog 18.

Recept:

• 50 dkg sertéscomb
• 8-10 ág kakukkfű (2-3 ek szárított)
• 0,5 dl olaj
• só, bors

Tzatziki:

• 1 kígyóuborka
• 1,5-2,5 dl görög joghurt (3 doboz natúr és 1 doboz édesfehér activia joghurt keveréke tökéletesen helyettesíti)
• 3 gerezd fokhagyma
• só

Egy edényben összekeverem a szárról letépkedett kakukkfüvet, a sót, a borsot és az olajat, majd ebbe forgatom a csíkokra vágott combot. Amíg ez áll és pihen (ne rakjuk hűtőbe), addig elkészítem a tzatzikit: nagylyukú reszelőn héjastul lereszelem az uborkát, majd szűrőbe teszem, sózom és hagyom lecsöpögni.
 

Én ekkor hámozom meg a köretnek való krumplit és teszem fel bő vízben, kevés sóval puhulni. Ha már majdnem megpuhult, leszűröm, kis tepsibe teszem, sózom, borsozom és szórok rá görög fűszerkeveréket is, mert nagyon csípem az ízét, megöntözöm olívaolajjal és 200 fokos sütőbe teszem.
 

Egy tálban kikeverem a joghurtot a reszelt fokhagymával. Az eredeti receptben dió is van, de azt nem szeretem és nem is tudom elképzelni benne, amúgy 6-8 szem kell bele. Az uborkából kinyomkodom a levet és a joghurthoz keverem. Tálalásig hűtőbe teszem.
 

Ha a krumpli már kezd pirosodni, akkor jön a neheze, legalábbis nekem. Első alkalommal a hűtőből vettem ki a husit, ami a nem elég forró olajamat hirtelen lehűtötte, aztán ahelyett, hogy pirult volna, levet eresztett és betonná keményedett, úgyhogy majd félórát pároltam és nagyon ideges voltam. Másodszor türelmes voltam és jól felforrósítottam az olajat, ráadásul két részletben sütöttem a husit, hogy mindenkinek legyen elég helye. Így sikerült jól megpirítani és puha is lett. Olajat nem öntöttem alá, mert pácostul került a serpenyőmbe.
Végül a három összetevőt egy tányéron tálalom.